|
Témaindító hozzászólás
|
2012.02.04. 19:50 - |
 Fiatalok és öregebbek kedvelik ezt a helyet hiszen világos , nem lehet benne eltévedni mégis hihetetlen látványt nyújt az embernek. Gyakran járnak ide piknikezni vagy esetleg kutyátsétáltatni. Este a macskák kedvelt helyszínük , mindkét csapat tagjai is előfordulnak itt. |
[36-17] [16-1]
 -Különben mit mondtál? Hogy hívnak?-Kérdeztem. Nem ugortam utána. Én remekül érzem magam a faágon is. ~Na ez plusz segítség lesz, ha kémkedni fogok. Hopsz a kémkedés! El is felejtettem.~ Körbe néztem. Nem láttam senkit rajtunk kívül. ~Ez azért furcsa egy picit.~
|
 Elvigyorodtam. -Na hát akkor kivétel vagyok!-mondtam elégedetten majd leugrottam az ágról. A földön kinyújtózkdtam. |
-Hát az biztos!-Nevetni akartam, de nem tudtam, mivel macska voltam. ~Nincs nagyon nagy kedvem a visszaváltozáshoz~
-Nyugi, mindenki így reagál amikor megtudja, sőt talán te egy fokkal jobban kezeled mint más. Apámnak két évbe telt míg megemésztette.-Megint nevetni akartam, de most sem tudtam.
|
Kicsit furcsán hangzott nekem ez. -Hát...akkor biztos van erre valami ehető fű....vagy is saláta....-inkább abba hagytam a mondókámat , nem akartam megsérteni. |
~Hát persze, hogy meghallotta.~
-Vegetáriánus vagyok. -Mondtam, szépen lassan. Apámon és anyámon kívül senki nem fogadta el ezt. Amikor általában az embereknek elmondtam, undorodva néztek rám, és arról papoltak, hogy mit kéne ennem, miért nem egészséges ez az életmód, stb. De! Most egy macskával beszéltem! Az már mellékes, hogy én is az voltam.
-És amikor macska vagyok nem szoktam táplálkozni. -~Egészen szépen fejeztem ki magam.~
|
-Mikor mit...-válaszoltam kérdésére. Meghallotam miket nyávog halkan. -Miért nem fogsz valamit?-kérdeztem , volt bőven választék , hiszen ez egy erdő. |
Válasza tömör volt.
-És milyen fajta zenét szoktál hallgatni?-Újabb kérdés. ~Lekéne állnom.~
-Én minden félét. De macskaként még soha nem hallgattam.- Ha zavarják a kérdéseim majd szól. Vagy nem. Nyújtóztam egyet.
-Éhes vagyok- Nyávogtam, nagyon halkan. Nem akartam, hogy meghallja. Ettől függetlenül lehet, hogy meghallotta. Elvégre biztos, hogy bárkinek jobbak az érzékszervei mint nekem.
|
Bólintottam. -Emberként!-tettem hozzá , macska alakomba utáltam a zenét ,túl hangos volt még akkor is ha emberi fülel az halknak számított. Ahogy nem érdeklődött a klánról egyre inkább úgy gondoltam hogy nem egy beépített kém ,de persze nem bíztam el magam. |
Kicsit habozott a válasszal. Megértettem, hogy miért. Nem bízik bennem. Ez fájt. Bennem még soha senki nem csalódott és nem vagyok jó hazudozó. -Oooo.Oké. Bocs, hogy érdeklődtem. Nem rég költöztem ide, szinte semmit nem tudok erről a helyről.-Mondtam, hátha segít nekem.
-Na és szereted a zenét?-Kérdeztem. Nem számít, hogy megbízik-e bennem vagy nem. Abban biztos voltam, hogyha tovább faggatom a clanokról biztos, hogy nem fog nagyon kedvelni. |
Az első két kérdését meg sem hallodtam , csak akkor figyeltem oda mikor a klánról kezdett kérdezősködni. Kicsit gyanús volt , nem tudtam eldönteni hogy csak egy jól beépített kém vagy valóban klántag. -Nagyon rég óta-válaszoltam kicsit komoran. Kicsit elgondolkodtam. ~Kiadjak neki infókat?~töprengtem. -A legjobb ha ezekkel a kérdésekkel megkeresed Robint a vezért vagy Whisper admirálist!-döntöttem végül. |
Követtem a tekintetét.
-Valami baj van?-Kérdeztem. Ha már úgysem hagy aludni az biztos, hogy ő sem fog a közeljövőben.
Te szeretsz macska lenni??-Kérdeztem valami mást is. ~Nem válogatom meg a szavaimat! Most macska lenne, ha nem szeretné a macska létet?~ -Tudod nem is annyira fontos.-Mondtam.-Inkább azt áruld el nekem te mióta vagy tag? és hogy milyen szabályok vannak a clanban.- Nem tudtam semmit a clanokról. Csak annyit hogy 2 van. |
Megvontam a vállam. -Erre jártam!-mondtam és körbenéztem nincs-e Blackmoon-os a közelbe. Szerencsére nem járt erre még a madár sem. |
-Nem. Nem zavarsz.- Mondtam. Láttam rajta, hogy valami baja van. ~Nem akartam megbántani. Tényleg nem.~ -Visszatérve a kérdésedre, csak "kiruccantam".- Válaszoltam. ~Ja, és öt perccel ezelőtt, aludni akartam, de most már nem kell.~De ezt csak gondoltam nem mondtam el neki. Nem volt kedvem bármi megerőltető dolgot csinálni, de azt még eltűrtem, hogy szimplán beszélgetünk. -És te mi járatban vagy erre?-Kérdeztem vissza. |
Elég barátságtalanul fogadott a nőstény. Felszisszentem majd válaszoltam. -Wildroses...-válaszoltam , de ezt illet volna tudnia hiszen ő is csapattag , én pedig nem vagyok a legújabb tag. -Zavarok?-kérdeztem eltekintve az előbbi bunkóságától. |
Már éppen utazotam volna "álomországba", amikor valaki megérkezett. Morcosan kinyitottam egyik szememet, és ránézett a cicusra. Kissé zsémbesen visszacsuktam a szememet, ásítottam egy nagyot, és nyújtóztam egyet.
-Mit ararsz? - kérdeztem enyhe megvetéssel. Nem köszöntem, mivel megzavarta az álmomat. Farkam idegesen csapkodott jobbra-balra. Közelebb lépetem, és megszimatolta a másik nyakán a bundát.
-Hova tartozol? - Kérdeztem vissza. Nem akartam neki felelni. |
Unottan sétáltam az erdőben. Rég nem voltam már macska , most jól esett egy kicsit szabadnak lenni. Ahogy így tűndőtem észrevettem egyik társamat az ágak között. Felugráltam hozzá. -Szia!-üdvözöltem és leültem az üléshez elég vastag ágra. -Mi járatban erre?-érdeklődtem. |
Hangtalanul sétáltam az erdőben. Hátsó lábaimra ágaskodva felnyúltam egy magányos fa törzsén, majd felugrottam egy ágra. Hozzásimultam a fa törzséhez.Arra az időre gondoltam, amikor még kicsi voltam, és a meleg pihe-puha takarón aludhatottam ilyenkor. Bosszúsan morogtam egyet. Álmos voltam az elmúlt napok eseményeitől, és meglehetősen morcos. Farkammal idegesen csapkodtam jobbra-balra, beleszimatoltam a levegőbe, majd, amikor meggyőződtem róla, hogy senki sem zavarhat, kényelembe helyeztem magamat és elaludt. Akármi történjék is, biztos vagyok benne, hogy senki sem fogja megzavarni nyugalmamat.
|
 Meglátta egy fehér macskát a távolban. Biztos voltam benne, hogy valójában ő is ember. Már akire csak ránéztem, azt gondoltam róla, hogy ha ember, akkor macska is, és ha macska, akkor ember. ~Egy fehér macska..., talán ő is ember, igen, biztos vagyok benne!~ gondoltam. Besurrantam egy bokor mögé, és gyorsan átváltoztam. Reméltem, hogy senki sem vett észre, és igen, úgy tűnt. A fehér macska felé közeledtem. Felmásztam mellé a fára és igéző pillantásokkal néztem rá. -Mi járatban?-kérdeztem tőle, továbbra is igéző nézéssel. |
 Nesztelenül lépkedtem a tavaszi madárcsiripeléstől zsongó erdőben. Hosszan elnyúlt testel, lapulva meredtem egy méretes patkányra. A patkányok elég fürge állatok, ezért gyorsan kellett cselekdnem. Elrugaszkodtam a földről, és egy hosszú ugrással egyenesen a patkányon landoltam. Fejét a földre szorítottam, teljes erőmből. A patkány végre lenyugodott, amiből arra következtettem, hogy elpusztult. Borotvaéles fogaimmal megragadtam a grabancát, és kerestem egy kevésbé szúrós, bogáncsos területet, ahol nyugodtan elfogyaszthatom a patkányt. Megláttam egy göndör, hosszú barna hajú lányt, aki mellett gyorsan elsurrantam, és fel is ugrottam egy széles faágra. Letelepedtem, és mancsaimat a patkányon pihentetve nézelődtem az erdőben. |
 Bólintottam egyet..végül elértünk hozzájuk..Felmentünk..és egyenesen be a lakásba.^^ |
[36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
