Témaindító hozzászólás
|
2012.02.04. 19:27 - |
Az elhagyatott vagonok a városhatárnál fekszenek. Ijesztő terület, amit a Feketehold Nemzetség ural. A kitört ablakú, összegraffitizett régi, üzemen kívüli, rozsdás vagonokat a macskák szállásnak és pihenőhelynek használják. A síneket már rég nem használják, s ezt a macskák kellőképpen kihasználják. |
[27-8] [7-1]
- Mi dolgom lenne itt? Vagy, csak nem megzavartam valamit? - mosolyodtam el kajánul.- Már megyek is, ha kellemetlenséget okoztam. Hamar úgyis vissza kell mennem a rózsákhoz. Összeszedett társaság, ha eltűnök, vagy meglátnak veletek, gyanút fognak. - mondtam nekik. Ahogy vigégnéztem a másik két macskán, rájöttem, hogy mennyire illik a klánunk neve ránk. Mind a hárman feketén vagyunk, és a hold sugarai alatt találkozunk. Egy kedves mosolyt eresztettem meg. Rég találkoztam a társaimmal, jó volt néhányukat újra látni. |
Felbukkant egy újjabb fekete klántag, macska személyében. Sae volt az, egy másik nsőténymacska. Nem nagyon szokott velünk tartózkodni, csak néha, mikor visszatér a Wildroses klánból kém szerepéből. Mordultam egyet köszöntés képpen.
-Valóban, nekem is jól esne egy kis séta - bólintottam. Meg kellene mozgatni az izületeimet.. Régen vándoroltam már így, macskalétemre. |
Az oldalamra fordultam,sárga szemeim Rainre villantak.
-Szervusz, Rain-sóhajtottam.
-Semmi különös, csak valami nem hagyott nyugodni ezen az estén-mosolyt erőltettem az arcomra. Gondolhattam volna, hogy felbukkan valaki, hiszen ez a klánunk törzshelye. Alighogy Rain megérkezett, egy újabb nőstény bukkant fel, Sae személyében. Neki is udvariasan biccentettem.
-Igen, Sae, az esti séta jót tesz az emésztésemnek-mondtam röviden.-Bár jelen esetben az az érzésem, hogy hozzánk jöttél, különben nem telepedtél volna le ide-villantottam rá egy félmosolyt. Feltornáztam magam ülő helyzetbe, úgy néztem a két Blackmoonit. |
A Wildrose-i parkolóházaktól szöktem át a saját klánom területére. Emberként jöttem el, hisz ezt a formámat jobb esetben csak az uralkodó ismeri. Úgy gondoltam megkeresem az uralkodót, vagy az admirálist, hogy jelentsek, de amikor az vagonok mellett haladtam el, zajt hallottam. Bekúsztam a legközelebbi vagon mögé, majd jobbnak láttam macskává változni. Miután ez megtörtént, halkan osontam a vonatok között, hogy honnan jöhet a halk nesz. Az egyik hátrébb fekvő vagonban hallottam néhány macskát. Bepillantottam a törött üvegen, majd nyugodtan vettem tudomásul, hogy a társaim azok. Szerencsémre az admirális is itt volt, akinek majd később jelentést teszek. Nesztelenül besurrantam úgy, hogy még a hold fénye se világítson rám. A sötétbe burkolózva ültem le, szememet társaimra szegeztem.
- Ti is kijöttetek egy kis esti sétára? |
Lassú, puha, elegáns léptekkel vándoroltam a kietlen vagonok között. Néha-néha meghallottam egy egy nyikorgást, vagy zörrenést, ami a letörött vonatalkatrészek szél miatti mozgásból származtak. Felugrottam az egyik vonat tetejére. A tető szélére másztam, fejjel lefelé óvatosan bepillantottam az ablakon, majd leugrottam, s ahogy az ablakpárkányon biztonságosan és kényelmeseb földet értem, bemásztam az ablakon, ahol az én jó-öreg admirálisomat találtam.
-Jó estét, Belzebub - ültem le a kényelmetlen, rugóktól szúrós ülésre. Mivel gyakran megfordulok erre, s még nem nagyon láttam errefelé az admirálist, meglepett ittartózkodása - Mi járatban vagy errefele? |
Aznap este, ki tudja miért, valami arra indított hogy idejöjjek. Régen jártam itt...Mert hiszen félig macska volnék, de azért van eszem, és ha pihenni akarok azt nem rozsdás, vén vagonokban teszem. És most mégis itt vagyok...
Beugrottam az egyik törött ablakon át a vagon belsejébe, és elheveredtem a dohos ülésen. A hátamra fordultam, és a mennyezetet bámultam. Egészen biztosan megszerezzük majd a Szardíniát a Rosek-tól. Hamarosan. Ha pedig már nálunk van...Egészen egyszerű feladat lesz kicsalni Breezertől, és felhasználni a saját boldogulásom érdekében. Elvégre nem maradhatok örökké mezei töritanár. Ahogy Bonaparte mondta, ha sikeres akarsz lenni a világban, ígérj meg mindent, és ne teljesíts semmit. Kaján vigyor terült szét az arcomon, ám ekkor füleim megrezzentek egy hirtelen zajra. Valaki jár itt... |
Az elhagyatott vagonok a városhatárnál fekszenek. Ijesztő terület, amit a Feketehold Nemzetség ural. A kitört ablakú, összegraffitizett régi, üzemen kívüli, rozsdás vagonokat a macskák szállásnak és pihenőhelynek használják. A síneket már rég nem használják, s ezt a macskák kellőképpen kihasználják. |
[27-8] [7-1]
|