|
Témaindító hozzászólás
|
2012.02.07. 15:15 - |
 A Green Erdőt egy kis folyócska szeli át. Nyáron a fiatalok hűsülnek a vízben ami egyátalán nem mély , a legmélyebb pontja 5 méter. Kisebb állatok , patkányok előfordulnak itt. A macskák előszeretettel járnak ide mivel a fák ágai között nagyon jól lehet rejtőzni , haditervet szövögetni. |
[39-20] [19-1]
 Amint haladtam a Wildroses felé tettem egy kis kitérőt. A folyópartnak mindig nyugtató hatása. Kellemes a levegő és nincs itt senki. Ahogy lépdeltem a fűben, egyszer csak éles morgás zaja csapta meg a fülem. ~ Mi ez? Csak nem Paradise? ~
Lépteimet megszaporáztam, de hirtelen megtorpantam a látványtól. Valóban Paradise volt, a város farkasa, és épp megenni készült egy embert. Hirtelen felindulásból karmaimat kieresztettem és nekiindultam az állatnak. Láttam amint nem messze egy fiú áll tőlünk és egy követ szorongat. ~ Ne tedd, azzal csak megsebesítenéd! ~ A farkas farkába karmoltam és közben dühösen fújtattam. Ez a karcolás nem okozhat neki fájdalmat, de remekül elterelheti a figyelmét.
- Paradise, ne tedd! Uralkodj magadon! Paradise! - ziháltam idegesen.~ Nem valószínű, hogy engem is megtámad, de abban az esetben megkarmolom a pofáját. ~ |
 Fenyegetően előrébb léptem, és hangosabban morogtam rá. Hallottam, hogy a másik kétlábú élesen hívja vissza magához azt, amelyik épp előttem áll. Fülsüketítően vonyítottam, lecsapott füllel, kihúzott mellkassal. Nem bírtam mit tenni. Ennem kellett vlamait. Ráugrottam a lányra. ~Ezt mért tettem? Innetől már nincs megállás.~ Nem támadtam rá, csak közel az arcához vicsorogtam. Bátor egy ember. Besétált a csapdába. |
 -Gyere vissza!-mondtam élesen.-Istenem, Rose, gyere már el onnan!-idegességemben verejték ütközött ki a homlokomon. Őrültség, amit ez a lány csinál! A farkas már így is vicsorgott rá. Tudtam, hogyha nem jön el onnan Rose, az állat támadni fog.
-Hátrálj el onnan, most!-parancsoltam a lányra.-Ne fordulj meg, csak hátrálj el!-nagyon lassan lehajoltam, és egy nagyobb kődarabot emeltem fel a partról. Igyekeztem olyan nyugodtan mozogni hogy véletlenül se ijeszthessem meg vagy dühíthessem fel a farkast. Mégis mit gondol Rose, hogy megsimogathatja? Ez egy vadállat, nem egy kutya. |
 A farkas félelmetesen vicsorgott rám, de nem rémültem meg. ~Istenem, ha megszelidíthetném.~. -gondoltam álmodozva. Mélyen a farkas szemébe néztem. Arra koncentráltam, hogy elnyerjem a bizalmát. ~Kérlek, kérlek! -gondoltam már szinte reménytelenül. Csak arra vártam, hogy e nemes állat elpusztítson. |
Megláttam hogy a nőstény felém közeledik. Hátamat kissé meggörnyesztettem, fülemet hátracsaptam, s fejemet leengedtem. Olyan közel volt, és olyan jó volt az illata! Viszont távol kell magamtól tartani, nehogy eluralkodjanak rajtam az ösztineim, és rárontsak. Felső ajkamat megemeltem, s ínyemmel, borotvaéles fogaimmal vicsorogtam a kétlábúra. Nem jó ötlet hozzám hasonló állatokhoz közel menni.. viszont ez a nőstény nagyon bátor volt. Ami később a vesztére jöhet. Ha ráijesztek, talán elmegy és nem fogok rátámadni.. |
Hallottam a mit Neil mondott, de a farkas túlságosan lenyűgözött. Lenyugodtam, csak arra koncentráltam, hogy egy vadállat van előttem, reméltem, hogy észrevesz, és nem meglepetésként kell majd megéreznie. -Most, vagty soha!-suttogtam, s azzal a farkashoz nyújtottam a kezem. Biztonságban éreztem magam mellette. Csak a kezem nyújtottam, hozzá, hátha jó eredménye lesz. |
Szemöldököm megugrott, ahogy én is megpillantottam a Rose által emlegetett állatot. A lány elindult a jéghez, én pedig gyorsan megszólaltam.
-Rose, ez nem jó ötlet! A jég beszakadhat alattad...a farkas pedig vadállat-aggodalmaskostam.-Honnan veszed, hogy nem fog bántani? Egyébként is, mit keres ez a városban? Nem kéne szólni valakinek?-kérdeztem nyugtalanul. Hogyan tévedhetett ide az állat? Farkasok ritkán jönnek le a hegyekből, és a város környékére még ritkábban teszik a mancsukat. Talán elszakadt a falkájától...Mindenesetre eléggé éhesen méreget minket. Felálltam, és Rosehoz léptem. Tekintetemet a túlparton kortyolgató ordason tartottam. Micsoda szép állat! |
-Persze!-mondtam. -Minden létező állatot!-válaszoltam neki.
Egyszer csak megpillantottam egy farkast a távolban. Kissé megrémültem, de csak első látásra, utána már teljesen nyugodt lettem.
-Nézd Neil! Egy farkas.-mondtam neki halkan. Mosolyogva néztem az állatot.
-Mindjárt jövök.-mondam Neil-nek, és a farkas felé közeledtem. |
Szomjas lettem, s elhatároztam, hogy lelátogatok a folyóparthoz. Kiügettem a part szélére, s belenyalintottam egyte a vízbe. Felnéztem. A víz kissé csípte a torkomat, hiszen a víz be volt fagyva, s vízhez csak egy kis léken keresztül jutottam. Óvatosan ittam még 2 korytot, majd újra megszemléltem a környéket. A túlsóparton nem annyira messze tőlem két idegen kétlábú állt. Egy hím és egy nőstény. Csak csendben méregettem őket. Mivel mostanában nincs olyan sok zsákmány; őz és nyúl, a fenséges illatuk az orromhoz szállt. Tűrtőztetnem kellett magamon, hiszen ezek városi emberek. |
-Egy lovad?-őszinte érdeklődéssel pillantottam Rose-ra.
-Szeretem a lovakat. Meg akartam tanulni lovagolni, de valahogy sosem jött össze. A szüleim nem tudtak kivinni a tanyához, most meg hogy koleszba járok, hát...esélytelen-mondtam szomorkásan.
-Alig van valamire időd, ha kollégista vagy...Gyakorlatilag két-három helyszínen éled az életedet. Nem túl változatos.-
~Kivéve, ha macska vagy.~
A hirtelen jött gondolat mosolyt csalt az arcomra.
-És a cicákat szereted?-kérdeztem a lánytól. |
Először halkan ültem. Tudtam mit érez Neil.
-Nos, igen. Vagyis volt. -meredtem remegve a távolba. -Volt egy lovam.-kezdtem dadogva. Megint éreztem a fájdalmat. Már azt hittem egyszer végre vége lesz, de nem. Pretosia elvesztése egy örök sebet hagyott bennem. |
-Én is. Szeretem a természetet, és az állatokat. Volt is régen egy macskám de...-halkat sóhajtottam.-Egy éve meghalt szegény.
Szomorkás mosollyal lepillantottam a térdemre, majd újra fel Rose-ra.
-Neked van valamilyen állatod?-érdeklődtem. Nem akartam megint Róbertre gondolni....Túlságosan hiányzott nekem. |
-PS konzolok?-nevettem fel.-Azt sem tudom miről eszélsz... -mondtam nevetve. -Tudod, -komolyodtam el hirtelen- én sem vagyok túl nagy "netmanus". Jobban szeretem a természetes dolgokat. -mondtam neki.
|
-Hogy hogyan jutottam ide?-kérdeztem meglepetten. -A belvárosban járok kollégiumba, és mivel ma péntek van volt elég szabadidőm kijönni ide. Igen...én erre használom a szabadidőmet-nevettem fel.-Jó, tudom fura, de én nem vagyok a PS konzolok és a számítógép híve...Jobb szeretem a csendet-mondtam egy barátságos mosollyal.
-Talán veled is így van? |
-Rose, Rose Margaret. -válaszoltam. Leültem a fiú mellé és csak bámultam a folyót. -Szóval, hogy jutottál ide?-törtem meg a csendet. |
Felmosolyogtam a lányra. Kicsivel idősebb volt, mint én, talán egy vagy két évvel.
-Szia-viszonoztam a köszönést.
-Én csak..üldögélek itt...Nézem a folyót meg ilyenek. Tudod, gyakran jövök ide-vontam vállat, mert kicsit furcsa volt hogy valaki rámköszön a "magányos parton". Általában egyedül szoktam itt merengeni, de nem bántam, hogy felbukkant valaki.
-Egyébként Neil vagyok, Neil Gier. És te?-kérdeztem. Valahol belül motoszkált bennem egy különös érzés, hogy ismerem őt valahonnan. De honnan, mikor még sohasem láttam? |
Egy másodpercbe sem telt, máris egy kegyetlen helyen találtam magam. Kegyetlen, mert kegyetlenül szép, s mert kegyetlenül fogságba ejtett. Szépsége, s a kalandvágy örökké ki nem aluszó varázsa, magába hívott. Nem tudtam volna ellenálni, hogy kémleljem a folyópartot. Egyszer csak egy fiút pillantottam meg, aki szintén egyedül sétált. Gondoltam, ideje barátokat szerezni.
-Szia!-köszöntem kedvesen a barna fiúnak. |
Szokás szerint egyedül jöttem ide ki. Mikor volt egy kis szabadidőm sulin kívól, mindig lesétáltam ide, ahol magamban lehetek a gondolataimmal. Letelepedtem a folyópartra, a fűre, fekete hátizsákomat leraktam magam mellé. Felhúzott lábakkal néztem a vizet, kezeimmel átkulcsoltam a térdeimet. Milyen különös, mióta rájöttem, hogy Mr. Smith voltaképpen macska, másként látom a világot. Vajon hányan vannak még rajtam és rajta kívül? Talán az osztályomba is jár pár macska? Elmosolyodtam a gondolatra. Jó lenne, ha megoszthatnám valakivel a titkomat, nem csak a Vadrózsa nemzetséggel.De egészen biztosan bolondnak néznének... |
A Green Erdőt egy kis folyócska szeli át. Nyáron a fiatalok hűsülnek a vízben ami egyátalán nem mély , a legmélyebb pontja 5 méter. Kisebb állatok , patkányok előfordulnak itt. A macskák előszeretettel járnak ide mivel a fák ágai között nagyon jól lehet rejtőzni , haditervet szövögetni. |
[39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
