|
Témaindító hozzászólás
|
2012.02.04. 19:27 - |
 Az elhagyatott vagonok a városhatárnál fekszenek. Ijesztő terület, amit a Feketehold Nemzetség ural. A kitört ablakú, összegraffitizett régi, üzemen kívüli, rozsdás vagonokat a macskák szállásnak és pihenőhelynek használják. A síneket már rég nem használják, s ezt a macskák kellőképpen kihasználják. |
[27-8] [7-1]
 -Ha megbocsátanak...én most mennék-mentettem ki magam a társaságból. Ha még ma beszélni szeretnék Saeval, nem ülhetek itt tovább ölbe tett mancsokkal. Fürgén távoztam az ablakon át.
//Belzebub el// |
 Rain távozásáról eszmbe jutott, hogy már vissza kéne mennem a rózsákhoz. Mikor az uralkodó a gyűlést említette, azon gondolkodtam el, hogy én hogyan fogok értesülni a helyszínről és az időpontról. ~ Mindennap nem jöhetek át. ~ Mélyet sóhajtottam. ~ Ez az én gondom, nem az övéké. Majd valahogy megoldom. ~ Megvártam, míg mindenki elmondja amit szeretett volna, majd alig észrevehtően odasétáltam az admirálishoz és a füléhez hajoltam.
- Amint tudok visszajövök és akkor majd megejtem a beszámolót.- suttogtam alig hallhatóan. Ezután a többiek felé fordultam.- Nos, én megyek vissza a Wildroseshez.- mondtam, majd biccentettem egyet, majd a Wildroses területe felé vettem az irányt. |
-Ha egy Vadrózsa-kém is idemerészkedik, és egyikünk sem szúrja ki, annak minden tiszteletem. Mindazonáltal megnyugodhat, uram, mert a csapat titkairől és fontos infromációkról nem csevegünk nyilvánosan-mondtam komolyan. Breezer mondandójával a gyűléssel kapcsolatban nem tudtam mit mondani, csak bólintottam. Nem ért volna rá akkor szólni, mikor tudja hogy hol és mikor akar gyűlést? Akkor több éretelme lett volna. De nekem mindegy, én csak teljesítem amit kér.
Rain után néztem, aki kimentette magát köreinkből. Mennie kell...Hát persze. Gyenge macska nem tud parancsolni a gyomrának. Bár már engem is kezdett idegesíteni az éhségem. |
 -Ugyan kérem nem csak nekünk vannak kémeink ,Belzebub Admirális-nagyon jól tudtam hogy Robin nem hülye macska , valószínüleg küld kémeket ha meg nem akkor tévedtem. -Kérem készüljenek fel , napokban gyűlést folytatunk.-mondtam.-A többi tagnak is számoljanak be róla , az időt és a helyszínt még magam sem tudom.-tettem hozzá majd gondolkodóba estem hol is volna jó gyűlést tartani. Rain elhagyta köreinket , szigorú szemmel néztem utána miként eltűnik a vagonok között. |
 Aprót köhintettem, majd felálltam.
-Ne haragudjatok - emeltem fel a fejemet - De nekem mennem kell - köszöntem el, majd egy kecses ugrással kint termettem a vagonok között. Felugrottam egy valamivel kisebb vonat tetejére, és egy nagy ugrással elkaptam egy egeret. Keserves cincogás után betömtem a számba. Jó nagy egér volt. Jól esett, mivel régen ettem. Igazából nem is kellett mennem. Illetve igen. Enni. |
 Belzebub elmondta az én véleményemet is a helyzetről, szóval inkább csak figyeltem az eseményeket. Újra a Vadrózsák kerültek szóba, de nem lettem okosabb. Igazából nem volt közöm hozzá, de ilyen a természetem. Nemrég ettem, de fájdalmasan érintett a "tiltott gyümölcs" illata. (Ha már mindenki megemlékezik róla:D:D) Lefeküdtem a mancsomra, és kényelmesen elhelyezkedtem. |
Mikor Breezer megrótt, csendesen biccentettem a fejemmel, majd hátrébb húzódva leültem. Csak csendben hallgattam a többieket. Társaimmal együtt az én orrom is megérezte a hal illatát, és annak ellenére, hogy utoljára reggel ettem, ellenálltam a kísértésnek. Meg se mozdultam. Nem hagyhatom, hogy ennyire felül kerekedjenek rajtam az ösztöneim. Pislogtam egyet, majd próbáltam kizárni a pikáns aromát. Sikerült is, és ezután ismét macskatársaimra terelődött a figyelmem. Ekkor a nevemet hallottam és Belzebubra pillantottam, majd Breezerre.
- Igen, később beszámolok.- bólintotam tiszteletteljesen. |
Biccentettem Breezernek.
-Elnézést kérek, uram, ha elvetettük a sulykot, de véleményem szerint annyira még nem rossz a helyzet hogy veszélyben forogjunk a saját területünkön-mondtam őszintén.-Persze ha ön úgy látja jónak, csendesebbek leszünk, bár szerintem teljességgel felesleges. Ilyen késői órában nem jár erre senki, vagy ha mégis...azt előre sajnálom-tettem hozzá szenvtelenül. Abban a pillanatban én is megéreztem a hal illatát, és az arcomon megrándult egy izom, de magamra erőltettem a hűvös nyugalmat. Ráérek még enni miután Sae-vel beszéltem.
-Betolakodó szerencsére nem volt-feleltem Breezernek.-A Rózsák hallgatnak...Ami nem jó. Azt jelenti, hogy forgatnak valamit a buksijukban. És hogy mit....ez esetben a hölgy fog segíteni-biccentettem Sae felé. |
-Hagyja el!-szóltam Sae és Willow hajbékolására. Rainnak meg bólintottam egyet üdvözlés képpen. -Volt behatolás vagy láttak-e erre felé betolakodókat?-tettem fel a kérdést a tagokra nézve. Senki sem válaszolt a kérdésre ezért tudtam hogy nincs gond. -Rendben!-mormogtam magam elé. |
Megérkezett Breezer is. Üdvözlésképpen csak rámosolyogtam. A drága hozza a saját formáját.. Valahonnan ínycsiklandó halillatot éreztem meg. Legszívesebben msot kiugrottam volna az elhagyatott, rozoga vonat törött ablakán, és rohantam volna a szag irányába, de sajnos tűrtőztetnem kellet magamat. Valahonnan a közelből jött... Minden porcikám azt súgta, menni kell.. Utálom, mikor az agyam és az ösztöneim veszekednek egymással. |
Sae-ra csak egy szúrós pillantást vetettem,de természetesen nem haragudtam rá(juk). Ha fontos, biztos be fognak avatni minket. Az uralkodó előtt meghajoltam, üdvözöltem őt, majd szótlanul néztem Sae bocsánatkérését a nevünkben. ~Ekkora felhajtást. Csak beszélgettünk kicsit. Úgy sem jár erre senki a Vadrózsák közül. Legalábbis nagyon ajánlom nekik~ Nagyon tisztelem az uralkodót, soha nem ellenkeznék vele, de nem minden nézetével értek egyet. |
- Titok.- válaszoltam Willnek egy kárörvendő mosoly kíséretében, majd lefeküdtem a földön. Az admirális megjegyzésére csak néhány szúros pillantást adtam. Nem sokkal később az uralkodónk érkezett meg. Hirtelen felálltam, és közelebb mentem hozzá, majd alázatos hangnembe köszöntöttem.- Üdv, uram! Elnézést a zajongásért. |
A vagonok mellet baktattam , egyikből hangok szűrődtek ki. Beugrodtam egy kitört ablakon a csapattagok közé és fújtam egyet komoran. -Hallkabban , a gyártelepig elhatatszik a beszélgetésük!-morrantam fel. -Belzebub maga meg ügyeljen a fegyelemre!-szóltam rá a fekete kandúrra. |
-Ó, mostanában ilyen érzékeny lettél, Sae?-kérdeztem somolyogva.-Lehet, hogy ez a Vadrózsák hatása-látszott rajtam hogy ezt nem komolyan mondom, mert közben mosolyogtam. Amikor a nőstény rátért az ellenség terveire, elkomorodtam kissé.
-Rendben, feltétlenül beszélünk-bólintottam ügynökmacskánknak. Persze a többiek is kíváncsiák voltak, Will még fel is tette a kérdést, de úgy gondoltam hogy Sae nem fogja elárulni. Ez csak az Admirális és a kémek dolga. Rain feltevésére csak megbillentettem a fülem.
-Lehetséges. De én valami mást sejtek a háttérben...valami nagyobbat- természetesen a Szardíniára gondoltam. |
-Gondolom megint el akarják loopni az egyik területünket - szisszentem fel gúnyosan -Ha ez lehetséges lenne- nem válaszoltam Sae megjegyzésére. ~Tudom, hogy velük "él", de mintha dícsérné őket..~ - gonbdoltam magamban. Nincs mit tenni, sosem jöttem ki más lányokkal/nőstényekkel. Kezdtem éhes lenni annak ellenére, hogy másfél órája ettem meg két verebet, amit a faháznál fogtam. Most jól esne egy kis hús.. Azthiszem, láttam is pár finom falat, kidobott halat a sikátorban. |
Az Admirális megjegyzésére csak egy fintorral reagáltam, majd Soe kérdésére válaszoltam: -Nem, semmi, csak már napok óta nem találkoztam senkivel, és hiányzott a kedves szó -mondtam vigyorogva. -Miért mit terveznek? -néztem érdeklődve kémünkre. -Már ha nem titkos információ - tettem még gyorsan hozzá, remélve,hogy nem tűnök túl kíváncsinak. |
- Belzebub, ne ijesztgess egy nőstényt! Admirális létedre ilyet tenni..- ciccegtem, majd viszonoztam gúnyos vigyorát. Nem sokkal később egy újabb társunkat üdvözölhettük köreinkben.- Szia, Will. Miért kerestél minket, történt valami? - kérdeztem rá, majd közelebb sétáltam a társasághoz.- Azért ne becsüld le őket, Rain, azt hiszem valami nagyobb dologra készülnek. Erről akartam veled beszélni, admirális.- ismét komoly volt a hangom.- Majd ha lesz időnk, akkor négyszemközt elmondom. |
Felnevettem Belzebub megjegyzésén. Ami emberi füllel inkább csak nyavíkolásnak hallatszott.
-Kíváncsi vagyok, a Vadrózsák megint milyen kis ütött-kopott tervet találnak ki ellenünk, a maguk ostoba módján... Legalább jót lehet rajtuk szórakozni - vigyorodtam el.(bocsi a rövid reagért de mennem kell. sziasztok :D holnap folyt.) |
-Hm.-vontam fel a szemöldököm a kaján mosolyra.-Talán tényleg jobb, ha mész. A világért se szeretném, hogy a rózsák kicakkozzák a bundádat.-tettem hozzá egy édeskés mosoly kíséretében.
-De persze, nyilván nem állítanak rád kémet, ha elmaradsz egy félórácska erejéig. Bár ki tudja...Akadnak paranoiás népek-vontam vállat, majd fejemet az újonnan érkező irányába fordítottam.
-Úgy tűnik, népszerűek vagyunk-jegyeztem meg, majd köszöntem a macsnak.
-Jó estét, Willow. Micsoda szerencse, hogy megtaláltál, habár nem lehetett olyan nehéz tekintve hogy vagy itt, vagy a sikátorban szoktunk volt lenni-sárga szemeim egy icipicit megcsillantak, félig nevetősen, félig gúnyosan, aztán újra pókerarcot öltöttem magamra.-Éppen pihenőt tartunk...mármint tartok, ami engem illet.-helyesbítettem, elvégre nem tudtam, ők miért jöttek. |
Óvatosan lépkedtem a vagonok felé. Reméltem,hogy összefutok valami klántaggal. Elsőként a faházhoz néztem be,de mivel az kihalt volt, így a másik törzshelyünk mellett döntöttem. Hangokat hallottam, de biztos voltam benne,hogy nem ellenséges macskákat hallok. Ők nem zajonganának ellenséges területen. Hangtalanul beugrottam a vagonba, majd megpillantottam a három fekete macskát. -Sziasztok -köszöntem rájuk, és letelepedtem. -Végre megtaláltam titeket -sóhajtottam, és elnyúltam a nem túl kényelmes ülésen. |
[27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
