|
Témaindító hozzászólás
|
2012.02.04. 19:43 - |
 Ez a téglafal egy barátságos utcában található, egy öreg pár, Mr. és Mrs. Williams kertjében. Ez a sziklafal már évtizedek óta itt áll, s a macskáknak kitűnő búvó és menedékhelyet biztosít, a téglák pedig viszonylag hangszigetelőek. A bejárat a téglafal fölötti lebomlott nyílás. Ember ide még nem tette be a lábát. |
[15-1]
//folyt. köv. Parkolóház// |
 Egy kellemes megkönnyebbülés futott át rajtam. Az, hogy nem érdeklődött a teenedőm után, nagyban megkönnyítette a dolgomat.
- Parkoló, hm.- gondolkodtam, majd mielőtt rábólílnthattam volna, már le is ugrott. Ravasz mosoly terült szét az arcomon, majd a macskát átugorva kezdtem el futni a parkolófelé. A kandúr legutóbbi kérdésére még hátra pillantottam.- Mi az, hogy! - feleltem fellelkesülve, majd még gyorsabb tempóra váltottam mint az előbb és meg sem álltam a másik Vadrózsa területig. |
 Éreztem a kis feszültséget Sae hangjában. Akármi dolga is akad, biztosan nem akarja az orromra kötni... természetesen ezt tiszteletben tartottam.
-Talán nézzünk körül a parkolóháznál...-javasoltam vigyorogva a másik területünket.-Első lehetőségnek kitűnő-leugrottam a falról a négy mancsomra, és felnéztem a lányra.-Akkor jössz? |
- Miatta ne aggódj, nem hiszem, hogy bárki megtudná sebezni.- feleltem a kijelentésére. Valóban nem gondoltam azt, hogy bármi is történt volna vele. Veszélyt mindössze a Blackmoon jelenthet rá, de a Wildroses területeken nem látni soha Blackmoonit, természetesen, engem kivéve.
~ Erről jut eszembe, az Admirális! Jelentést kéne már tennem neki..Hisz, ha itt lesz gyűlés, akkor azon itt kell maradnom..~ mélyedtem gondolataimba komor arckifejezéssel. Még mindig nem tudtam, hogy mit fogok mondani Zorronak, hogy hirtelen el kell mennem. Azt se tudom, hogy merre felé jár az admirális, szóval meg kell keresnem őt is. Ezen gondolatokra egy sóhajt engedtem el. Zorrora néztem.
- Nos, megkereshetjük őt... de nekem majd nemsokára... lesz egy kis dolgom.- mondtam, miközben egy teljesen nyugodt és jelentéktelen hangnembe váltottam. Nem akartam, hogy bármit is gyanítson.
- Mostanában én sem találkoztam macskával rajtad kívül..- hazudtam neki szem rebbenés nélkül. A Blackmooni macskákkal való találkozásomat természetesen nem említem neki.- Én is furcsálom. Vajon merre csavarognak? |
-Neem, én is hallottam róla-erősítettem meg Sae szavait, majd lepillantottam a kerítésről.-Fogalmam sincs, hol lehetnek. Talán Robinnál kéne érdeklődni gyűlés-ügyben....Bár már egy ideje nem láttam.-jegyeztem meg elgondolkodva. Az utóbbi napokban kissé hanyagoltam a macskalétet, de reméltem hogy Robin nem fog berágni rám amiért "hanyagoltam" a feladataimat.
-Megkeressük?-vetettem fel a lánynak. Lehet hogy csak valamelyik szokásos helyen lebzsel. Bár érdekes, hogy ennyi ideje nem láttam...Csak nem beteg vagy valami?
-Amúgy érdekelne, hol járnak a többiek. Elég sokan vagyunk, mégis te vagy az első akivel napok óta összefutottam-mondtam, majd megvontam a vállam.-Végül is, ő dolguk...- |
- Is-is.- válaszoltam neki.- Koleszba járok, ez igaz, de el kell tartanom magam, ezért dolgozom is. Bár, most pont nincs munkám, de jó lenne már valami..- sóhajtottam. Nem tudom, hogy miért mondtam el neki a panaszaimat, de különösképp nem érdekelt, ha megtudja. Egy ideig csend szállt ránk, majd hosszú hallgatás után megszólaltam.- Ahhoz képest, hogy ez a mi klánunk területe nincs itt rajtunk kívül senki. Hol vannak a többiek? Nem úgy volt, hogy a napokban lesz valami gyűlés? Vagy csak félreértesültem? - néztem le rá, mivel időközben elfeküdt. |
Mosolyogva felmásztam mellé.
-Akkor becsöngetek minden lakásba, ha kell-ugrattam a lányt. Tetszett az a ravaszdi mosoly.
-Te is a Bromfieldbe jársz?-kérdeztem kíváncsian a koleszomra célozva. Hogyha ebben a városban lakik, iskolába csak kell járnia, feltéve hogyha...
-Vagy...már dolgozol?-érdeklődtem. Elnyúltam a kőpárkányon, úgy pislogtam fel Saera...Sophie-ra. |
- Még meggondolom.- húztam fel az orromat színjáték gyanánt. Szemeimet becsuktam, és erősen koncentráló fejet színleltem.- Na jó, gyere! - mondtam, mint egy akaratos kisgyereknek, majd abbahagytam a színjátékot és visszatértem a megszokott, kissé pimasz stílusomhoz.- Szóval..- nyújtottam el az 'ó' hangot - felhívsz minden Sophie nevű lányt? És, ha az én nevem nincs is a telefonkönyvben?- élveztem, hogy kötöszködhettem vele miközben ravasz mosoly terült szét az arcomon. |
Sae/Sophie fülembe suttogott mondatától lefagytam, de leginkább a döbbenettől. Mi? Itt és most? De hiszen akkor ő...Ahogy a fejemben megfogalmazódott a következtetés, abban a pillanatban a lány könnyedén letaszított a falról. Még szerencse, hogy a macskák a talpukra esnek. Dühösen meredtem rá, de ekkor átfutott az agyamon hogy milyen komikusan festhetek, és elvihogtam magam. Közben Sae elmondta, amire magamtól is sikerült rájönnöm mielőtt lelökött volna. Na igen. Szegény öreg Mrs. Williams még összeesne egy pucér lánytól a kertjében. Persze, nem állítottam hogy nem szeretném látni, mert hát tény ami tény, én is kandúrból vagyok. Akárhogy is forgattam a dolgot magamban, Sae minden kétséget kizáróan flörtölt velem. És hát...ez se volt ellenemre.
-Nem ismerek Sophie nevű lányt, de abban biztos lehetsz, hogy rádtalálok. Szertek egy telefonkönyvet, és felhívok belőle minden Sophiet amíg valamelyik be nem vallja, hogy igazából egy szeszélyes, fekete cica-vigyorogtam fel rá.-Visszaengedsz a falra, vagy megint lelöksz, ha felugrok?-vontam fel a szemöldököm. |
- Sophie.- feleltem kurtán.- De a vezetéknevem nem mondom el, hisz akkor könnyen megtalálnál és abban nem lenne semmi izgalmas sem.- jegyeztem meg epésen, miközben szám szegletében egy kaján vigyor jelent meg.- De.. talán itt és most is átváltozhatnék.., hogy megmutassam, hogy ez a fekete bunda kit is rejt valójában.- fordultam szembe a kandúrral, majd átható pillantással a tekintetébe mélyedtem. Az előbbi huncut mosoly még mindig ott volt az arcomon. Lassú és elegáns léptekkel közelebb sétáltam hozzá.- Akarod látni?- suttogtam a füléhez hajolva, majd kihasználva figyelmetlenségét lelöktem a tégla falról.- De végig gondolva még sem olyan jó ötlet, hisz Williamsék nem örülnének egy meztelen lánynak a kertjükben, azt hiszem.- fűztem hozzá csalódott hangon.- Szóval meg kell keresned.- kuncogtam halkan az előbbi kis fondorlatomon. |
A kérdés összezavart kissé.
-Fogalmam sincs-mondtam végül, majd felugrottam a falra, Sae mellé. Oldalra fordítottam a fejem, hogy a szemébe nézhessek.-Talán megismernélek. Az is lehet, hogy már ismerlek csak épp...-nem fejeztem be a mondatot. Úgyis tudtuk hogyan végződik. Ha ismernénk is egymást, nyilván nem kötjük egymás orrára hogy szabadidőnkben macskaként császkálunk.
-Hogy hívnak?-kérdeztem végül, az embernevére célozva. Valószínűleg teljesen ismeretlen számomra a név, de az is lehet, hogy nem. |
Zorro őszíntesége megmosolyogtatott. A mancsaimat kezdtem el nézni, majd megszólaltam.
- Tudod, én ezt a titkot sosem tekintettem átoknak. Szeretek macska lenni, gyakran talán jobban is, mint ember.- feleltem határozottan. Nyújtózkodtam egyet, aztán a téglafalhoz sétáltam és felugrottam a tetejére. Onnan pillantottam le a kandúrra.
- Szerinted megtalálsz engem emberként? Ha szembejössz velem az utcán, akkor felismersz? - néztem egyenesen a kandúr szemeibe. |
Gondolkodtam pár másodperc erejéig, mit feleljek. Addig legalább kifújtam magam a nagy futás után.
-Tudod-kezdtem-,úgy hittem, hogy én vagyok az egyetlen. Nem tudtam hogy másik is vannak, akiknek birtokukban van ilyen furcsa kő. Illetve...-haboztam, majd folytattam.
-Egyvalakiről biztosan tudom, hogy macska. A történelemtanáromról. Láttam nála a követ...-
Olyan furcsa volt belegondolni, hogy Sae egy ember. Nem tudtam magam elé képzelni.
-Vajon hányan rendelkeznek ezzel a képességgel a klánunkból?-gondolkodtam hangosan.-Hárman egészen biztosan: te, én és Rose, aki nem tudjuk hogy kicsoda. Mindenesetre...örülök, hogy valakivel megoszthattam ezt a kis titkot. Már egy ideje nyomasztotta a lelkem-vallottam be. |
Zorrot csak a kertben sikerült utolérnem.
- Hova ez a nagy sietség? - nyávogtam neki. A hirtelen futástól fellelkesültem. Nem tudtam, hogy mi járhat a kandúr fejében, de abban biztos voltam, hogy a kedve jobb lett, azáltal, hogy elmondtam azt, hogy ember vagyok. Mellé sétáltam, majd rápillantottam.
- Tényleg ennyire feldobott, hogy elmondtam.. ezt? - kiváncsi szemeimmel az övét néztem. |
Ez a téglafal egy barátságos utcában található, egy öreg pár, Mr. és Mrs. Williams kertjében. Ez a sziklafal már évtizedek óta itt áll, s a macskáknak kitűnő búvó és menedékhelyet biztosít, a téglák pedig viszonylag hangszigetelőek. A bejárat a téglafal fölötti lebomlott nyílás. Ember ide még nem tette be a lábát. |
[15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
