|
Témaindító hozzászólás
|
2012.02.05. 20:30 - |
 Ha lenne a macskáknak választásuk, hogy melyik helyszínt érzik leginkább maguknak, egészen biztos hogy ezt választanák! Éjszaka rendkívül népes ez a hely, a macskák egyik házról a másikra ugrálnak, anélkül hogy bárki is észrevegye őket. |
[20-1]
 Sokáig ültem ott, valami értékes információért cserébe, de semmi. Mintha megérezték volna, hogy van itt valaki. Mivel már kezdtem éhes is lenni, ezért leugrottam a tetőről, majd a klánom területe felé vettem az irányt.
- Áh, komolyan.. ennyit ülni a semmiért.- sóhajtottam mélyen, majd lépteimet megszaporázva elindultam. |
 Hirtelen már négy macska lett. Robint ismertem, a Wildroses vezérét. A többi macskát most láttam életemben először. Észrevettem, amint felém pillantgatnak és közben beszélgetnek, amit persze én nem értettem. ~ Ha úgy teszek, mintha nem láttam volna semmit, akkor nem fognak gyanakodni. Odamegyek hozzájuk, ciccegek nekik, majd visszamegyek a házamba és átváltozom én is. Majd valahol megbúvom és kihallgatom őket. ~ Ahogy kiterveltem, elmentem a tetőm végéig. Ők a szomszéd ház tetején voltak, macsaként egyszerűen átugranám, de így emberként nem valószínű, hogy sikerülne. Elég közel voltam már hozzájuk, hogy halljanak. Legugoltam és kedvesen elmosolyodtam.
- Sziasztok, cicák. Hogy letettek ilyen sokan? Nem láttatok két fiút erre felé? Az előbb még láttam őket, de egy pillanatra elfordultam és eltűntek.- sóhajtottam.- Gondolom, nem láttátok őket. Na mindegy. Adnék nektek halat, de most nincs nálam. Majd ha legközelebb is erre jártok, akkor mindenképp teszek ki nektek, rendben? Na, én elmegyek aludni, jók legyetek, cicusok! - kedves, nyugodt hangon beszéltem velük. Majd felálltam és visszamentem a házamba. Bementem a fürdőbe, behajtottam magam mögött az ajtót és átváltoztam.
Azon a kis résen, amennyire nyitva hagytam az ajtót kislisszoltam és a házam hátsó ablakán kiosontam. Messze elkerülve őket ugráltam a tetőkön, majd egy alacsonyabb ház tetején megbújtam egy kémény mögött. Nem láttam őket, ők se engem - remélhetőleg -, de mindent hallottam hála kiváló érzékeimnek. |
 Biccentettem Sierrának. -Üdvözletem!-köszöntöttem Robint. -Elnézést...-próbáltam magyarázkodni de úgy sem tudtam volna. Megráztam a fejemet a kérdésre majd gondolkodóba estem. -DE mégis!-beszéltem egy kicsit hangosabbab magammal a kelleténél. -Breezer a vagonok felé indult , valószínüleg a többi klántaguk is ott van.-számoltam be. |
 Mikor Travis is átválzotott Lupo-vá, felnéztem az egyik panelház tetejére, ahol Robin állt, az uralkodónk. Egy másik ház tetején pedig Sierra. Komolyan úgy éreztem mint egy gyülekezőn. Teljesen elfeledkeztem a szomszéd lányról... Lebuktunk! Hupsz...
Leugrott Robin, és Sierra is közénk.
-Jóestét, Uralkodó - köszöntöttem Robint - Üdv, Sierra - majd a nőstényt is. Éreztem, hogy letolás lesz a vége.
 Egy puha ugrással a két 'alattvalóm' előtt termettem.
-Üdvözlet - bólintottam köszöntésképpen a két kandúrnak, s a nősténynek. Már korábban is észrevettem Sierrát, az egyik kémemet. A szomszédos kétlábú látványa azomban közönbösen érintett. Nem ismertem ezt az embert. Valószínűleg nem tud rólunk, és Whisper Admirális veszélybe sodorta 'kilétünket'. Szúrós pillantással érintettem a hű 'társaimat'; Lupot és Whisper Admirálist.
-Legközelebb valami kevésbé nyílvánosabb helyen lépjetek be a mi Birodalmunkba! - intettem le őket olyan 'atyai szigorral'. Sierrával elégedett voltam
-Van valami új fejlemény?- fordultam hozzá. |
 Egy ideje figyeltem a két fiút, a másik ház tetejéről. A beszélgetést nem hallottam,de láttam,hogy egyikük újdonsült ismerősöm, Ren volt. Csodálkozva néztem,ahogy átváltoznak. ~MICSODA. Whisper igazából Ren???~ Nagyon meglepődtem, mert a fiút csak nemrég ismertem meg,de Whisperrel már régóta jóban vagyok. Lupo emberalakja nem volt ismerős, de azért megjegyeztem azt. Úgy döntöttem odamegyek klán-társaimhoz. -Sziasztok -üdvözöltem őket mosolyogva. |
Amint feléjük sétáltam, egyszer csak megtorpantam. Még sosem láttam senkit átváltozni - magamon kívül, bár azt sem "látom" -, de most előttem a fekete hajú fiú macska lett. ~ Tehát tényleg macska..! ~ Egy ideig figyeltem őket, majd megindultam feléjük, de akkor a másik fiú is átváltozott. ~ Tehát így néz ki két rose emberként. Ha megtudják, hogy Moon-i vagyok, kicakozzák a bundámat. De ha elfutok, akkor nem tudok meg semmit. ~ Lassan indultam meg feléjük és közben megvizsgáltam őket. ~ Annak ellenére, hogy elleneséges klánnak a tagjai, mégis csak macskák. Úgy megsimogatnám az egyiket, de nem lehet. Az árulás lenne. Meg hát, ők elvileg emberek..~ |
 Végignéztem ahogy Ren átváltozik. Elvigyorodtam. -De aranyos cicuka...:3-viccelődtem majd megszorítottam a kövecskét. Elsuttogtam az idézetet és elkezdtem transzformálódni.
Hamarosan négy lábbal a földön álltam. Érzékszerveim kiélesedtek ezért is tudtam hogy Robin a közelben van és figyel. |
 -Rendben - bólintottam, majd elővettem a sajár kis kövecskémet. Megszorítottam, majd éreztem, ahogy a kő a tenyeremben átforrósodik. Újra megjelent előttem a nagy szemű, fekete macskafej, Prüszkh. Akaratomon kívül elmormoltam a templomba vezető "kulcsot.
Macskaként éreztem, ahogy egyre kisebb leszek, végtagjaim összemennek, s érzékszerveim pontosabban, erősebben "érzékelnek".(ez egy értelmes mondat volt xd) Felnéztem Travisre, aki még mindig ember volt. Nyávogtam egyet.
Gondoltam megteszem szokásos, esti sétámat a belvárosban. A tetőkön ugráltam fel alá, s a távolban megláttam az admirálisomat, Whispert, és mellette két embert. Érdeklődve leültem egy panelház tetejének szélére, s figyeltem az eseményeket. |
A zaj amit hallottam az volt, hogy egy fiú egyik tetőről a másikra ugrott nem olyan távol tőlem. Nem álltam fel, de feléjük pillantottam. ~ Úgy látszik nem csak én szoktam a tetőn mászkálni. ~ Elmosolyodtam a gondolatra. Láttam, hogy felém néznek, és beszélgetnek. Ezután az egyik fiú kezében a lenyugvó napsugara egy követ csillantott meg. ~ Csak nem..? Talán ők is macskák? Lehet, hogy klántagok? ~ Felálltam, majd közelebb sétáltam hozzájuk. A pólóm alá nyúltam, és megtapogattam a kövemet, ami nyakláncként lóg a nyakamba. Nem állt szándékomban megmutatni nekik, de az, hogy láttam náluk arra késztetett, hogy a sajátomhoz nyúljak. |
Bólintottam. -Mindig nállam van!-mondtam majd előhúztam a zsebemből a nyakláncnak összekötött kövecskét. |
-Nálad van az alabástromkő? - kérdeztem. Nekem éppen itt volt a zsebembe, mint általában szokott. Egy kis zsepkendőbe van bebugyolálva. Vigyázok rá. |
-Még szép , melyik csaj nem imádja az aranyos kis cicákat?-vigyorodtam el. -A kávézőba sajnos macskáknak tilos!-gondolkodtam el. -Há' van pár jó...-és próbáltam vissza emlékezni 1-2 jó nőre. -Elkéne! |
-Szóval macska-énedben is csajokat nézegetsz! - vigyorogtam, és zsebre tettem a kezemet. Visszagondoltam - Ebből arra következtetünk, hogy sok a jó csaj a városban - vigyorodtam el - Egyszer elmehetnénk csajozni. |
-Áhh semmi tesó...-mondtam majd a lány felé fordultam. -Nem rossz , nem rossz de a két szőke akivel a multkor a kávézóba voltál azok sokkal jobbak voltak!-jegyeztem meg és még egy ideig néztem a csajt. |
(Batman xDD :DDD)
-Mizujs? - kérdeztem, majd felálltam és öklöztem vele. :M - Látod azt a jó csajt a szomszédban? - kérdeztem kissé halkabban, a (majdnem) szomszéd ház tetején lévő lány felé nézve. |
Észrevettem pár háztetővel arrébb Ren-t. Átugráltam hozzá. (óóó de PK-s csávó) -Hááj.-köszöntem egy vigyorral. |
Egy átlagos, naagy társasházban laktam, egy pici udvarral. A lépcsőházon keresztül felmásztam a padlásra vezető létrán, majd ott kiléptem a tetőablakon keresztül a lapostetőre. Leültem a tetőből kiemelkedő kis tégla"ülőkére". Két házzal arrébb egy lányt láttam meg. Távolról szép volt. És közelebb hozzám, egy barna hajú srác ült, személy szerint Travis. Biccentettem neki, mivel ismerjük egymást. ˇˇ |
A rozoga háztetőn üldögéltem mikor észrevettem a milliomos negyedből egy alakot ugyan úgy a tetőn. Felsóhajtottam. Ilyenkor szoktam elgondolkodni hogy milyen lenne egyszer kiszabadulni a gettó negyedből. |
A házunk kiemelkedik a környéken, ez a legnagyobb. Az emberek gyakran megbámulják, néhányan fintorognak az irigységtől. De nem kellemes egy ilyen házban élni egyedül. Még inkább érzem a magányt. Amikor magam alatt vagyok néha-néha felmászom a tetőnkre és csak nézem eget, esetleg elbóbiskolok. Ma is kimásztam a tetőzetre, a hátamra feküdtem és élveztem az esti szellőt. Elszundítottam és arra keltem, hogy valami motoszkál mögöttem. |
Ha lenne a macskáknak választásuk, hogy melyik helyszínt érzik leginkább maguknak, egészen biztos hogy ezt választanák! Éjszaka rendkívül népes ez a hely, a macskák egyik házról a másikra ugrálnak, anélkül hogy bárki is észrevegye őket. |
[20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
