|
Témaindító hozzászólás
|
2012.02.07. 15:15 - |
 A Green Erdőt egy kis folyócska szeli át. Nyáron a fiatalok hűsülnek a vízben ami egyátalán nem mély , a legmélyebb pontja 5 méter. Kisebb állatok , patkányok előfordulnak itt. A macskák előszeretettel járnak ide mivel a fák ágai között nagyon jól lehet rejtőzni , haditervet szövögetni. |
[39-20] [19-1]
 Meglepetten néztem rá, és akaratlanul is mosoly derengett fel az arcomon. Ahhoz képest hogy eddig milyen titokzatosan viselkedett, ez mindenképpen nagy előrelépés.
-Valóban?-oldalra biccentettem a fejem, és egy pillantással végigmértem. Sae zavarban. Érdekes látvány volt, megmosolyogtatott, de valahogy a szívemet is megmelengette.
-Csak hogy tudd....A szőkék az eseteim-jegyeztem meg vigyorogva, majd ruganyos léptekkel előresiettem, mintha szárnyakat növesztett volna rám a lány vallomása.
//folyt. ott// |
lemaradt, bocsi:
//folyt. köv. Mr. és Mrs. Williams háza, te írsz, Samok// |
 Éreztem a hangjából kiáramló csalódottságot. A légkör is feszülttebbé vált. Csendesen lépdeltünk egymás mellett, de ez afféle kínos csend volt, én úgy éreztem.
~ Ne bízz bennem! ~ gondoltam magamban.
Mikor már láttam a kertvárosi házak szélét, halkan elkezdtem mormolni az orrom alatt.
- Tulajdonképpen, tényleg ember vagyok. Szőke hajam van. Sok sikert ahhoz, hogy megtalálj.- végül csak ennyit tudtam kinyögni neki, de ez óriási megkönnyebbülést jelentett. A szavai lelkiismeret furdalást, ami szavaszi gerjesztettek bennem, egy idegen érzés volt számomra. Sosem éreztem ezelőtt. Akkorsem, mikor beépültem a rózsákhoz. Akkorsem, mikor nap mint nap a szamükbe hazudok.
~ Ez az információ sem a beépülésemet, sem Blackmoont nem fenyegeti.~ győzködtem magamat. |
Kicsit bántott, hogy nem mondja el, hiszen én bíztam benne, de ezt nem tettem szóvá.
-Nem zavar-feleltem csendesen.-Ha ezt az információt ellenem fordítanád, azt is elfogadnám, annak ellenére hogy valószínűleg pocsékul érezném magam. Ezt nevezik bizalomnak...Amikor beléptünk a szövetségbe, akkor társakká váltunk, és én megbízom a társaimban.-elhallgattam, nem akartam erről beszélni. Tudtam jól, hogy naiv vagyok, de nem akartam őrizgetni tovább a titkomat.
-Menjünk Williamség kertjéhez....a parkoló olyan rideg-mondtam végül. |
- Titok.- válaszoltam sejtelmesen a kérdésére.- Viszont, én már tudom, hogy te egymber is vagy, és azt is tudom, hogy hogy néz ki az emberi formád. Ez téged egyáltalán nem zavar? - kérdeztem tőle. Valóban érdekelt, hogy tényleg teljes bizalmat szavaz-e nekem. A kandúr utolsó kijelentésére csak elégedetten nyávogtam, hisz megint jól állapítottam meg valamit. Miközben lassan baktattunk egymás mellett, eszembe jutott, hogy nem is tudom, hogy hova menjünk.- Merre menjünk? Meglátogassuk Mr. és Mrs. Williams házát, vagy a parkolót? |
Sae nyomába szegődtem, és közben csodálkozva szegeztem neki a kérdést.
-Hogy értetted azt a kérdést? Neked...neked is van emberalakod?-éreztem, hogy a döbbenet szétárad bennem, ahogy belegondoltam. Mi van, ha sokkal többen vagyunk, mint gondoltam? Mi van, ha ismerem Saet? Talán épp osztálytársak vagyunk! Ekkor eszembe jutott az a fura érzés, amit Rose-val kapcsolatban éreztem, hogy már ismerem valahonnan. Ennek csak egyetlen magyarázata lehet: ő tényleg macska. Mivel minden macska, akit ismerek, a Vadrózsák közé tartozik, a kör leszűkül a Vadrózsabeli nőstényekre. Sae nem lehet ő, de még mindig ott van Lulu, Fatum, Feather, Liliana, Heaven és Sierra is. Vajon melyikük Rose?
-Azt hiszem, igazad volt-mondtam a feketének.-Rose tényleg macska, ahogy feltételezted.- |
 Fejemmel biccentettem, beleegyezésképp, majd elindultam a barlangom felé.
~Ezek a macskák.. Megáll tőlük az eszem.~ Az erdő mélyében baktattam, majd megláttam egy nyulat. Lelapultam, majd elrugaszkodtam, egy hatalmasat ugrottam, és leszorítottam az emlőst a földre. Megragadtam fogammal a grabancát, majd egészen elmentem a barlangom elé, ott lehajítottam a földre, és nekiláttam. Finom falat volt. Nem ettem egyáltalán tele magamat, de megelégedtem ennyivel, és nyugovóra tértem a barlangban.
//Paradise el// |
- Hm.- kommentáltam magamba mélyedve.- Szerinted én csak macska vagyok, vagy van emberi formám is? - pillantottam a kandúrra csintalan szemekkel.Tudtam, hogy nem tudhatja, hogy voltaképpen ember vagyok.
~ Bár emberként születtem, a macskalét sokkal jobban vonz. ~ Miközben visszatértem az elmélkedésemből, láttam Zorron a zavartságot. A füléhez hajoltam, kárörvendő mosolyra húztam a számat és sírontúli hangon suttogtam.- Csak nem félsz? - majd elhajoltam nevetve.- Ne aggódj, nem bánt.- kis szünetet tartottam, majd folytattam.- Amúgy valóban mennünk kéne a többiekhez. Épp odaindultam, mielőtt megmentettem volna azt a furcsa lányt.
A farkas felé fordultam. - Paradise, kiengesztelésképp, hogy el kellett szalasztanod egy ilyen finom vacsorát, valamelyik nap hozok neked a hentestől húst, rendben? - mosolyogtam kedvesen a farkasra, majd Zorrora pillantottam és biccentettem a fejemmel a Wildroses területe felé.- Menjünk! - mondtam neki halkan, majd elindultam. |
Csodálkozva jöttem rá, hogy ez eszembe se jutott eddig.
-Nem tudom-ismertem be.-Nem említette, hogy az lenne, de nem is lehetetlen. Miért szerinted annyi macskaember szaladgál fenn s alá?-nevettem rá. Én még sosem találkoztam hozzám hasonlóval, így nem is tudhattam, hogy voltaképp az igazat mondtam ki.
Paradise-ra néztem,feszélyezett a jelenléte. Olyan...nagy volt. Kicsit összehúztam a szemem, úgy pillantottam vissza Sae-ra.
-Ne menjünk vissza a csapathoz?-kérdeztem. |
~Nekem vág egy követ, mi? Majd megláttuk volna, mit kezd egy tehetetlen kis emberke egy farkas ellen. Chh~ Mindenesetre inkább nyugton maradtam, és letettem a hátsómat a földre. Vicces volt.. A két cicus még egymás hátára állva sem lett volna magasabb nálam. Nem szerettem nagyon más állatohzo beszélni. |
- Vigyázz, mit kívánsz, mert észben tartom.- húzta kaján mosolyra a száját.Paradise arckifejezése valóban nagyon mulatságos volt és aranyis is egyben. Kedvesen a farkasra mosolyogtam.- Ez hosszú történet, Paradise. Majd elmeséljük neked, rendben? - kérdeztem, miközben tettem egy kört a farkas alatt, majd odasétáltam Zorro mellé és leültem.- Ez a lány.., macska volt? - pillantottam a fiúra. |
-Bárhol felismernélek-mondtam egy mosoly kíséretében. Ugyan hogy tudnám összetéveszteni ezt a sárga szemet valaki máséval? Az utolsó megjegyzésre elhúztam a szájamat.
-Már ott tartottam, hogy hozzávágok egy követ a farkashoz, már bocs-pillantottam Paradise-re.- A lány valamiért csak nem akart elmenni a közeléből...Talán meg akarta simogatni, vagy tudom is én. Mindenesetre köszi. Bármikor, rendelkezz velem-meghajoltam vigyorogva, mint egy gróf a filmekben.
Észrevettem, hogy Paradise pofáján meglepettség ül. Rákacsintottam. -Nem láttál még macskaembert?-
Elnevettem magam, annyira röhejesen hangzott a kérdésem. |
Újra elém jött a lány. Kihúzott háttal meredtem rá, ezúttal nem agresszíven, inkább kissé megvetően. Nem volt elég neki, hogy majdnem meghalt? Erre a szerencséjére jött a bundás barátocskám, Sae, aki elijesztette a lányt. Utána az a másik hím átváltozott macskává. ~Mi? Ez meg mi volt?~ Kérdően néztem a két, sokkal kisebb macskára. ~Mi történik itt?~ |
A lány hamar távozott. De legalább már nem kajtatott a farkas után. A fiú, aki az előbb a nevemen szólított, most átváltozott előttem. ~ Ennyire megbízik bennem? Ha tudná.. ~ Megvártam, míg macska lesz.
- Nocsak, nocsak, hisz ez Zorro. Hogyan ismertél fel? Ezeregy fekete macska mászkál az utcán, de te megismertél. Hogy csináltad? - néztem rá sejtelmesen, és közben elmosolyodtam.- Előbb is megmenthetted volna a barátnődet, miért nekem kellett? Jössz nekem eggyel! - mondtam neki gyúnyosan. |
Mikor Rose hirtelen távozott, már szabadon átváltozhattam, hiszen csak Sae és a farkas láthattak. Ripsz-ropsz, a barna fiú helyén egy vöröses macska ácsorgott. Az nem jutott eszembe, hogy a ruháimat nem kéne a jégen hagyni, de mostmár késő volt erre gondolni. Rávigyorogtam Sae-re.
-Na, most már ismerős?-bár ő is a Vadrózsa szövetség tagja, persze hogy nem ismert meg emberi formámban. Biztosan sejtette rólam hogy nem vagyok teljesen macska, de még az is lehet, hogy nagyon meglepődik.
A farkasra pillantottam.
-Kösz, hogy nem etted meg-mondtam óvatosan és kissé zordan. |
Megérdemeltem azt, hogy Paradise így arrébb dobott. Teljes mértékben. Mélyet sóhajtottam. ~ Valahogy ki kell majd engesztelnem..Talán viszek neki majd valami húst, vagy ilyesmi.. ~
- Köszönöm, Paradise.- kiáltottam még oda neki. Aztán megláttam, hogy a lány, akit megmentettem, hogy sír. ~ Most meg van ijedve? Vgay miért sír? ~ Láttam, hogy fogott egy halat és a farkas felé közelít. A lány elé ugrottam és erősen fújtatni kezdtem. ~ Bolond! Tűnjetek már el innen! ~ Karmaimat kieresztve, hátamat felpúpozva meredtem a lányra. ~ Ez a csaj mazochista vagy öngyilkos jelölt? ~ Ekkor végre a fiú meg próbálta meg állítani. A szemébe néztem, és hirtelen meghallottam a nevem. A fújtatásom abba maradt és újra normális volt a testtartásom.
- Ismerlek talán?- néztem rá meglepetten. Ő nem érthette, amit mondok macskaként, de azért megkérdeztem. Kérdően pillantottam rá. |
 -Hagyd Neil!-mondtam határozottan. Hallottam amint Neil megszólal. Valami Sae-t emlegetett. ~Remélem megérti, hogy nekem csak a bizalma kell. Bízz bennem! Nem ellened vagyok!~ gondoltam és közben a farkasra néztem. Felálltam és elsétáltam. Lazulás kellett, ezért szó nélkül elmentem a városba.
//Folyt. köv. Szent johanna lépcső// |
 -Nenene....Mit csinálsz?!-mikor Rose-t elengedte a farkas, megkönnyebbültem, de a lány nem hogy örült volna hogy életben maradt, visszament a vadállathoz! Tehetetlenségemben követtem, bár én nem mentem olyan közel a farkashoz. Ha megint rátámad, akkor valahogy muszáj segítenem, bár már beláttam hogy egy ekkora állat ellen kővel nincs sok esélyem. Megragadtam a lány karját, és visszafelé rántottam.
-Gyere,menjünk vissza! Hagyd békén!-kérleltem. Végső esetben kénytelen leszek macskává változni és valahogy a lelkére beszélni a farkasnak. Már ha megért engem egyáltalán. Valamiért ekkor a fekete macskára tévedt a tekintetem, aki az imént belemart a farkasba. Meglepetten vettem észre, hogy ismerem őt.
-Sae?-esett ki a számon, mielőtt eszembe juthatott volna, hogy most nem vagyok macska. |
A farkas elment. Összerogytam a folyó mentén. Egyszerűen csak meredtem a vízre és jégdarabokat tördeltem. ~Miért ment el? Miért? Azt hittem egyszer...~ De nem folytattam tovább a gondolkodást. Csak ültem ott, könnyekkel küzködve. Egyszer aztán felálltam. Nagy levegőt vettem és a jég alatti folyamot néztem. Apró halak úszkáltak benne, kb. 10 cm-esek. Határozott mozdulattal belerúgtam a jégbe, ami azonnal feltölrt. A halak először elúsztak, de utáni több hal is feltűnt. ~Én nem az a fajta lány vagyok, aki feladja! gondoltam és hitrtelen kirántottam egy halat. Könnyeztem, hogy, hogy tehetek ilyet, de most nem tudtam megállítani az érzéseimet. Fogtam a halat, és ismét a farkas felé mentem. Mikor már elég közel voltam hozzá, letettem elé a halat. Leguggoltam és vártam.
|
Teljesen fel voltam izgatva, s mikor Sae, a fekete nősténymacska hátulról belekarmolt a farkamba, idegsen hátrafordultam, megragadtam a macska grabancát és gyendédebben arrébb dobtam. Hagytam a lányt is. Még rávicsorogtam egyet a macskára, és az emberekre is, majd idegsen arrébb baktattam. ~Chh.. Buta, buta emberek..~ Jelen pillanatban Sae-re is elég dühös voltam. Miatta szalasztottam le a zsákmányt. |
[39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
