|
Témaindító hozzászólás
|
2012.02.07. 15:18 - |
 Fákkal , bokrokkal körbevett kis park. Beton utakon lehetvégigjárni ezt a hihetetlen szép helyet. A fák között mókusok ugrándoznak , madarak repkednek. Sok erre a futó , görkörizó és néhány kutyasétáltatóval is lehet találkozni. Legnagyobb látványosság a park közepén lévő delfines szökőkút , amiben aranyhalak , teknősök , kacsák élnek. |
[27-8] [7-1]
 Ahogy a macskákat figyeltem, kedvem támadt átváltozni, úgyhogy hazamentem hisz nem hagyhatom itt a ruháimat, a parkban. Tehát hazamentem és átváltoztam.
 Amikor sikerült átváltoznom, nyújtóztam egyet és kiszökkentem a házból. Rátettem mancsaimat az ajtóra. Azaz két lábra merészkedtem, hogy behajtsam az ajtót. Nagy nehezen sikerült is. A park felé vettem az irányt. Amikor oda értem, leültem a fűbe és figyeltem a körülöttem történő dolgokat. |
 Pont ahogy terveztem! Whisper nem követett , de ez nem jelenti azt hogy én tágítani fogok. Óvatosan magasabbra próbáltam mászni. Sikerült is kicsit feljebb kerülni , így mindent jobban hallhattam. ~Most jól jönne egy csapattag...~gondolkodtam el. |
 - Ugyan, semmi baj.- feleltem kedvesen, majd az eltűnt ellenséget kerestem a szemeimmel.
~ Nem hiszem, hogy elment.. ~
Gondolataimból Whisper hangja zökkentett ki.
- Ohh..- pillantottam rá - nos, én csak kijöttem egy kis esti sétára. Kellemes ilyenkor a parkban elnyúlni a fán, mint az imént is tettem. És te miért jártál errefelé? - kérdeztem érdeklődve, majd eszembe jutott valami.- Ó, igen, Admirális, kérlek, ne magázz! Társak vagyunk, és én se magázlak vagy ilyesmi.- mosolyodtam el kedvesen. Igazán úriembernek tűnt, így, hogy magázott, de mégis, ha tegez, az sokkal szívélyesebb. |
 -Ne haragudjon, kisasszony - ültem le, miután a Blackmoon Klántag elugrott. A nőstény után néztem, de az már eltűnt a sűrű növényzet mögött.
-Még is mit keres itt ezekben a késői órákban? |
Megérkeztem és kissé szomorkás volt a hangulatom. Megpillantottam néhány macskát és elmosolyodtam rajtuk, majd tovább sétáltam. Egy padhoz értem amire leültem. Néztem az előttem lévő szökőkutat. |
Zörrenést hallottam és már ott is volt előttem egy fehér macska. Végigmértem és csak kis idő után jöttem rá hogy ez Whisper a Wildroses admirális. Nem féltem tőle sőtt! ~Úgy sem mer bántani!~gondoltam , 'arcomra' gonosz vigyor ült. Felugrottam a felettem lévő ágra , onnan pedig végig másztam egy vékonyabb fa nyúlványon...és ismét egy másik fán kötöttem ki. Vak sötét volt , de ilyen világos bundával elég nehéz rejtőzködni ezért is döntöttem úgy hogy nem maradok a lombok között. 4-5 méter magasságból a földre ugrottam és elindultam a csinosan levágott sövény felé. A sövény túl oldalán észrevettem egy alacsony kis tuját , sötétzöld dús lobja közé másztam. |
Csendes békémet, a hirtelen hozzám ugró Whisper zavarta meg. A meglepettségtől felugrottam, aztán, mikor megláttam kivel is van dolgom megnyugodva visszaültem.
- Admirális, megijesztettél.- nyávogtam neki halkan, a hátát nézve.- Mi ez a heves viselkedés? - néztem továbbra is a hátát. Nem tudtam, hogy mit is figyel annyira. Megunva azt, hogy nem néz rám, eléléptem, hátrébb tolva őt és megláttam egy Blackmooni macskát. Szóval, ezt figyelte olyannyira gyilkos szemekkel az admirális. |
Az ösztöneim azt súgták, ugorjak ki a bokorból, s essek neki a macskának. Grr. Hogy milyen ellenszenves. Koncentráltam, hogy ne ugorjak ki. Megláttam, hogy észrevette Feathert, aki nem tudom hogy került ide. Cselekednem kellett. Kiugrottam a bokorból, és felkapaszkodtam a fára, és egy ugrással Feather előtt termettem. Bundámat felborzoltam, és gyilkos tekintettel meredtem Lorára. |
Nem láttam senkit de érzékszerveim megérezték hogy valaki figyel. Egyenlőre maradtam a helyemen csak akkor kezdtem el mocorogni amikor orrom világossá tette hogy a közelbe van egy Wildroses tag. ~Biztos észre vett~töprengtem magamba és szemeim a szomszédos fára figyelt fel. ~Áhhhá!~terveltem ki egy ötletet. Óvatosan vissza egyensúlyoztam a fa törzséhez majd ahoz az ághoz lépdeltem amin át tudnék mászni egy másik búvóhelyre. Nyeltem egy nagyot , végig gondoltam mi lesz ha leesek...igazából nem a testiépségemet féltettem. Levegőmet vissza folytva a vékony ágacskára léptem. Lábaimat fürgén de nesztelenül szedtem és az utolsó lépéseket inkább egy ugrással pótoltam. |
 - Tulajdonképpen, talán megoldható lenne, hogy átváltozzak.- élénkültem fel.- Talán ha..- azon gondolkoztam, hogy megvalósítsam-e amit kitaláltam.- Ha az egyik bokor tövébe vetem le a ruháimat, és még mielőtt az emberek gyűlnének felvenném..Rendben, ez jó lesz! - mormoltam magam elé, majd felálltam a padtól. A park egy távoli részére sétáltam, ahol nappal is alig szoktak lenni. Többször is körbe pillantottam, a fákra és a fűbe is, de senkit nem láttam. Legugoltam a bokor tövébe, majd átváltoztam.
Miután átváltoztam nyújtóztam egy nagyot.
- Nyaa, ez már azért hiányzott.- doromboltam halkan magam elé, majd a földön heverő ruhákra pillantottam. A számmal egymás tetejére rakosgattam nagyjából. A bokor takart mindent, szóval nem valószínű, hogy bárki is megtalálná. Lassan sétáltam át a parkon. Felugrottam a padokra, aztán megpihentem egy fán. Elégedett mosollyal feküdtem el az ágak között, és élveztem a macska létemet. |
Kicsi zörgést hallottam meg. Reflexből a hang irányába fordultam, és megláttam egy Blackmoon Klántagot. Legszívesebben rávetettem volna magamat, és fújtam volna, de élveztem azt, hogy nem vett észre engem. A fára néztem, nyugodtan ültem a bokor rejtekében. |
 Már elég későre járt , akik idáig futottak , kutyát sétáltattak azok most eltűntek minden valószínűséggel haza mentek. Az osztálytársak is felszívódtak , kezdtem unatkozni. Sétámat tovább folytattam mikor átszökkent előttem egy fehér kis szőrgombolyag. Elmosolyodtam a kiscicát látván. ~De rég voltam már macska~gondolkozdtam el. 5-10 perc után elhatároztam hogy megjelenek cica alakban. A táskámat és a többi felesleges cuccot haza vittem , ilyenkor imándtam hogy a parktól csak pár utcányira lakok. Mikor letettem mindent kezembe vettem a kis lilás-szürke kövecskémet is kisétáltam a házunkból. Egy bokor mögé legugoltam , kezembe a nyakláncnak kialakított kis kővel és halkan mormogni kezdtem a rég megszokott szöveget. Megjelent előttem egy macska fej aki nem volt más mint Prüszkh , már éreztem hogy karom megrövidül és kezdek átváltozni.
Hamarosan elő másztam a bokorból. Leültem és gondolkodni kezdtem hogy merre tovább. Végül úgy döntöttem hogy ismét ellátogatok a parkba hátha tudok szimatolni a vadrózsák után. Próbáltam minnél rejtettebb helyeken menni. Lassan megérkeztem ismét , itt már könnyebb volt a rejtőzködés. Megkerestem a kedvenc tölgy fámat és felkapaszkodtam rá. Figyeltem a kihalt 'kis' parkot , egy-két ebet véltem felfedezni mást nem láttam. |
Még el se köszöntem, de már el is futott. Láttam távoló alakját és a kiváncsiságom azt hajszolta, hogy menjek utána, de nem tettem.
- Hát.. ez furcsa volt.- mondtam sóhajtva, majd körül pillantottam a parkban. Nem láttam senkit a sötétben. Leültem egy közeli padra, oda ahol azelött üldögéltem, hogy Rennel találkoztam. Elővettem a kövemet, és az ujja között fogva nézegettem.- Jó lenne átváltozni..Megnézni, hogy hogy vannak a többiek.-mondtam halkan magam elé, majd bánatosan sóhajtva nézegettem tovább a kövemet. |
 ~Gyorsan ki kell találnom valamit...~
-Találkozok.. egy ismerősömmel - mondtam határozottan. Ránéztem az órámra. Már fél 1 volt (este xd) - Uff.. Ne haragudj, de mennem kell - húztam el a számat. Intettem neki, majd elővettem a zsebkendőt, amibe a kövecskét tartottam. Gyorsan hazaszaladtam, és ledobtam a táskámat. A nyalókámatr kidobtam a kukába, és megszorítottam a kövemet. Megjelent előttem Prüszkh Isten feje, majd elmondta a templomba vezető mondatot, és éreztem, ahogvy egyre kisebb leszek, érzékszerveim kiélesednek, füleim kissé megnyúlnak, testemen vastagabb szőrszálak nőttek.
Nyújtoztam egyet. Végre, újra macska lehetek. Megráztam a fejemet, és kisurrantam a hátsó kerten keresztül az utcára. Egészen a parkig futottam, majd ott lelassultam, és a fák mentén indultam el a park belsejébe. Megláttam az imént megismert szőke lányt, de csak egy sűrű bokron keresztül szemléltme őt, én is alig láttam valamit, szóval bíztam benne hogy nem lát meg. |
A hangja titokzatossá vált, és ez kiváncsivá tett.
- Mit csinálsz utána, megkérdezhetem? - pillantottam rá ártatlanul. Tényleg érdekelt, hogy mit fog csinálni. Ilyen késő este én macskává változnék, ha lehetne, de ez a lehetőség nála ki van zárva. Azt hiszem. Hisz ő nem lehet macska, vagy mégis? |
-Nincsmit - mondtam, majd nekikezdtem az enyémnek. Betettem a számba, ésm úgy beszéltem (én is így szoktam xd) - Hát.. Is-is. Gondoltam, kiszellőztetem kicsit a fejemet, de utána van egy kis elfoglaltságom - mondtam, kis titokzatossággal a hangomban. Gondoltam így éjszaka kalandozok kicsit macskaként. Alig várom. Lehet, hogy ő is macska? - Ó.. Még be sem mutatkoztam. Ren Touch.
|
- Köszönöm!- vettem el tőle a nyalókát mosolyogva.
~ Milyen rég nyalókáztam..~
- Egyébként mit csináltál itt a parkban? Épp mentél valahová? - néztem rá.- Vagy csak kijöttél sétálni? |
 Egyedül sétálgattam a parkban. Egy-két fiú osztálytárs feltűnt de nekik is csak messziről köszöntem és mentem is tovább. Kezemet a fekete bőrkabátomba tettem , egyátalán nem volt melegem. Észrevettem Ren-t meg egy számomra ismeretlen szőke lányt. ~Ebben a városban csak szőke csajok élnek?!~jegyeztem meg mivel akivel eddig találkoztam ők szinte egytől-egyik szőkék voltak. |
-Oh. Köszönöm - mosolyogtam a lányra. És tényleg nem haragudtam. Nagyjából már el is felejtettem mért kért bocsánatot. Ennyit a jó memóriáról. Mindegy. Elővettem a táskámból két narancsos nyalókát.
-Kéred? - nyújtottam neki oda az egyiket mosolyogva. |
Látszólag nem haragudott, és ez megnyugatott.
- Szóval, tényleg bocsi. Nem haragszol?- pillantottam rá, majd elmosolyodtam.- Tudod, szerintem a többi lány azért van veled, mert van egyfajta kedves kisugárzásod. Legalábbis, ez a véleményem.- mondtam neki mosollyal a számon. A tekintetem újra megakadt egy fán.
~ Ajj, tényleg kedvem lenne fáramászni..~ |
[27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
